ice cream, cobra man

Collage - Kadriko 1974

Észt folk! Oké, kicsit jazz-folk, de amíg kevés a jazz, addig egyszerűen állati! és ráadásul ilyen vidáman, egészségesen pszichedelikus. Meg egyáltalán, milyen jó számcím már az, hogy “gyere, nézzük együtt a csordát ma este”? Nagyon.

slpngmchn:

GPOY!

szép

slpngmchn:

GPOY!

szép

I Saw What You Did 1965

I Saw What You Did 1965

upponyi:

Guided by Voices - Bulldog Skin (by ftwelve12)

fasza szám - fasza klip

legjobb!

Amikor Gumipop DJ-nek adtam ki magam

Ez egy nagyon, nagyon szomorú és igaz történet. Meg kicsit szemérmetlen is, előre szólok. Az volt, hogy néhány éve a kiváló hiphopmaffiozó rámírt cseten, hogy lesz közös popméter, lamantin és gumipop balhé az egri más klubban, jön jehova csabi, sleeping machine mező, super mario andris és még ki tudja, mennyi cool-legenda, és hogy menjek le velük bulizni, meg szétbaszni magunkat, mert ugye én elvileg egri vagyok. Ekkor már több éve nem voltam a Másban (át is nevezték közben egálnak, azóta nagyjából meg is szűnt). és tökre megjött a kedvem a dologhoz, mert ugye régen baromi nagy Másos arcnak tartottam magam - közben persze bőven az igazán true másos figurák után és ilyen morózus ex-skinheadekkel kezdtem oda járni alterdiszkóba - és kábé a fiatalkorom legkedvesebb emlékei oda kötnek. De komolyan, basszus, lehet, hogy hihetetlen, de a kétezres évek elején sztk-szemüveggel, kicsit emós hajjal meg pesties manírokkal tényleg simán fel lehetett szedni ilyen közepesen elhízott művelődésszervező vagy gyógyped szakos csajokat a helyi főiskoláról, és nem is olyan ritkán! Mai fejjel ez teljesen szürreálisnak tűnik, de akkor még egy ún. csajozós technikám is volt (ez valami bizarr fejmozgást jelentett, jehova csabi sokat tudna mesélni róla). Ehhez képest az őrületesen menő budapesti gumi-bulikon rendre azt kellett végignéznem, ahogy a Moog különféle tagjai felszedik az arrafelé affektáló modell-lányokat, szóval el lehet képzelni, hogy mennyire tűzbe jöttem attól, hogy végre újra lemegyünk bulizni a Másba! El is képzeltem előre, hogy a coolistás haverok gyűrűjében felvonulok, és egyszerre élvezem a nagyvilági idegennek kijáró tisztelet és a hazai pálya roppant előnyeit! Spannoló haverok, kacéran mosolygó gyógypedes csajok egymás hátán! Erről deliráltam. 

Hát nem teljesen így alakult. Egyrészt alig voltak az egész helyen, másrészt az őrületes gumipop-lamantin balhét a kábé tíz négyzetméteres kisterembe száműzték, ahol kétszer annyi dj vonult föl, mint vendég, ha volt vendég egyáltalán. Azért nem csüggedtünk, Jehova Csabival meg hiphop rolival többször is megráztuk az öklünket, hogy őőő, buli van! meg hogy szétbasszuk magunkat!!! de aztán mindenki kussban sörözött tovább, vagy berakott magának egy jens lekman számot. Nem is lett volna ezzel semmi baj, jó pár ilyen bulin voltam már, csak aztán én valahogy nagyon berúgtam, és egy ponton eldöntöttem, hogy ez egyszerűen így nem mehet tovább. Azzal kezdtem, hogy szokatlanul tűzforró buzitáncba fogtam hiphop rolival a gumi-parti parkettjén (tuti erre), aztán nagy lendülettel végigvonultam a helyen, masszívan belebámultam minden nő arcába, végül rendeltem még egy sört. Elszánt voltam, mint az állat. Persze további félórányi vonulás után sem történt semmi (gyakorlatilag egyetlen ismerősöm sem volt a helyen hip-hopékon kívül, a nők pedig úgy néztek rám, mint egy eltévedt matektanárra), és végül, a kétségbeesésnek egy igen magas fokán, a legnyomorultabb megoldáshoz folyamodtam: bementem a női vécébe, és elkezdtem bizergálni a hajamat a tükör előtt. Tudom, tudom. De ezen a ponton már tényleg nem volt más.  Nem mintha ez bejött volna. Kábé fél óráig álltam ott, vártam, hátha legalább valaki szóra méltat, de semmi (egy csaj asszem kétszer is megjárta ezalatt a vécét, de másodjára is átnézett rajtam). Aztán mikor már majdnem feladtam a dolgot, hirtelen bejött egy szőke bringa, meglátott a tükörnél, és elkiáltotta magát. 

- GUMIPOP! 

Ekkor természetesen azonnal tisztáztam a félreértést, és elmondtam, hogy bár ugye a Gumipop nevezetes lemezlovasai közeli barátaim, és noha sűrű unalmamban be is kéredzkedtem az imént a keverőpult mögé, én valójában sosem pörgettem a lemezeket gumipop partikon, és csupán éppolyan vendég vagyok itt is, mint ő. Nos, nem így történt. Továbbra is ott basztattam a hajam a tükör előtt, olyan elnézően bosszankodó arckifejezéssel, mint amit a sztárok vágnak, ha felismerik őket. Amúgy ilyen heroinista hangulatú, pirszinges, és rokonszenvesen ápolatlan lány volt, ráadásul totálisan részeg, úgyhogy részemről megvolt a szimpátia. Rögtön elkezdte fogdosni a hajamat, közben láthatóan alig bírt állni. Utána beszéltünk még néhány szót valamiről - már nem emlékszem, miről - majd egy ponton, mivel ugye jó érzékkel konstatáltam, hogy a fiatalságomnak végérvényesen befellegzett, és ezután már soha nem lesz több esély ebben a nyomorult életben, gyakorlatilag nekiugrottam és berángattam az egyik vécébe, majd magunkra zártam az ajtót. A csaj meg volt lepődve, de ugyanakkor egy kicsit sem ellenkezett, sőt, hüledezve bár, de asszisztált a dologhoz. Mert hát ugye nem akárkivel volt dolga. Én idegesen, némán, remegő kézzel rángattam le róla a ruhákat, s miközben a lány segédkezni próbált, megkérdezte:

- Ezt a gumipopon így csinálják? 

Ekkor az Indie-pápa, Gasman Janeszka képe tolult elém, és eszembe jutottak mindazok a szomorú, reménytelenül magányos éjszakák, amelyeken az extra, a sark vagy éppen a kamra felől jöttem haza egyedül és tökrészegen. Hát kurvára köszönöm szépen, srácok! 

The Feelies - Let’s Go 1986

Őrületesen karmolom ebben a számban a szólót! meg azt is, hogy így motyognak közben. All night long! 

az megvan, hogy a nagy francia rendező-aszkéta, a vallásos filmklubok örök sztárja, a transzcendentálisok között is a legtranszcendentálisabb, akinek a nevét csak áhitattal suttogva illik kimondani, és akinek olyan állandó jelzői vannak, mint hogy janzenista, szikár vagy szent, meg aki az egyik filmjének azt a címet adta, hogy Egy falusi plébános naplója, szóval hogy a csodálatos Robert Bresson fiatal korában egy közönséges férfiprosti volt? ÉS HOGY, komolyan mondom, FÉRFI, igen, FÉRFI-KUNCSAFTJAI IS VOLTAK??!!! Hát engem őszintén szólva eléggé kiütött ez az infó, de tényleg, nem is tudok mit mondani, ha Varg Vikernes valójában egy igyekvő tanársegéd lenne a szegedi egyetemen, akkor se lennék ennyire feldúlva, ki is találtam egyébként, hogy alakítok egy emos tapintású zenekart azon a néven, hogy Robert Bresson was a male prostitute, de aztán szerencsére rájöttem, hogy ez egy kurva szar zenekarnév. Egyébként a vicc inkább az, hogy ezt az egészet azért valahogy lehetett sejteni, mert ezek a karótnyelt, zsibbasztó, cementszürke filmek néha valahogy őrülten szexinek tűnnek, ez a jelenet például szerintem borzasztóan erotikus és szembetűnően homoszexuális, és hát a fenti plakát meg, ugye, totál gay. 

az megvan, hogy a nagy francia rendező-aszkéta, a vallásos filmklubok örök sztárja, a transzcendentálisok között is a legtranszcendentálisabb, akinek a nevét csak áhitattal suttogva illik kimondani, és akinek olyan állandó jelzői vannak, mint hogy janzenista, szikár vagy szent, meg aki az egyik filmjének azt a címet adta, hogy Egy falusi plébános naplója, szóval hogy a csodálatos Robert Bresson fiatal korában egy közönséges férfiprosti volt? ÉS HOGY, komolyan mondom, FÉRFI, igen, FÉRFI-KUNCSAFTJAI IS VOLTAK??!!! Hát engem őszintén szólva eléggé kiütött ez az infó, de tényleg, nem is tudok mit mondani, ha Varg Vikernes valójában egy igyekvő tanársegéd lenne a szegedi egyetemen, akkor se lennék ennyire feldúlva, ki is találtam egyébként, hogy alakítok egy emos tapintású zenekart azon a néven, hogy Robert Bresson was a male prostitute, de aztán szerencsére rájöttem, hogy ez egy kurva szar zenekarnév. Egyébként a vicc inkább az, hogy ezt az egészet azért valahogy lehetett sejteni, mert ezek a karótnyelt, zsibbasztó, cementszürke filmek néha valahogy őrülten szexinek tűnnek, ez a jelenet például szerintem borzasztóan erotikus és szembetűnően homoszexuális, és hát a fenti plakát meg, ugye, totál gay. 

theoriginalouterchurch:

Peter Strickland’s remarkable second film Berberian Sound Studio is a psychological thriller which follows the progress of an unassuming sound engineer from Dorking who finds himself submerged in the murky world of 70s giallo cinema. The film’s soundtrack is by influential British outfit

elég atom ez a mix

Őrületes kaland a fodrászaton!


Nyilván semmi izgi. Fél éve nem voltam, hátul már rasztásodott, szóval el kellett menni. Oda mentem, ahova legutóbb, de a múltkori, rokonszenves csávó helyett egy ilyen pincsihajú, melírozott, negyvenes nő fogadott azzal, hogy sietni kell, mért késtem. Kérdezte, hogy szeretném, de nem értett semmit belőle, aztán odahívott három nőt, hogy akkor ezt beszéljük meg. Ők se értették, és végül az egyik csaj beütötte a mobilján a googleba, hogy mens hair, és mutatott néhány képet. Itt már kurvára izzadtam. Aztán a pincsihajú nekifogott, és egyszercsak jön ez a dialóg.

- ÉN: szóval ne ilyen hitlerjugendes legyen.
- mi a bajod a hitlerjugenddel?
- hát, nem is tudom.
- apám a hitlerjugend tagja volt.
- ez egy vicc?
- most mondd meg, hogy mi a bajod a hitlerjugenddel?
- semmi bajom a hitlerjugenddel, csak nem úgy szeretném.
- akkor hogy vágjam? (ekkor hárafordul a székében vigyorogva üldögélő recepcióshoz) Pisti, holnap légyszíves szóljál, hogy ha találkozom Judittal, öljem meg. (vigyorog). szóval hogy vágjam?

persze ilyen rendbehozhatatlan titkárnő-hajat vágott kábé nyolc perc alatt. közben rutinból kérdezgette, hogy hol lakom, meg mit dolgozok, és rettegve hazudoztam, nehogy kiderüljön, hogy szomszédok vagyunk. gondoltam rá, hogy talán jelezni kéne, hogy azért nem minden tekintetben értek egyet a hitlerjugenddel, de valahogy nem tudtam szóba hozni a dolgot. amikor végeztünk, éreztem, hogy a seggem fölött a derekamnál egy csomónyi haj bele van ragadva az izzadságomba. A nő egyébként nem volt valami elégedett.

-egész vállalható! - mondta.

Miközben fizettem, éreztem, hogy a lány, aki mutogatta a képeket a mobilján, az izzadságfoltot nézi a hátamon. “Gyere majd máskor is” - mondta a pincsihajú, és én persze bólogattam, “majd jövök”, asszem még integettem is a végén.

Mindig kóberes babakocsit szerettem volna, és egy nagy lófaszt kaptam, nem kóberes babakocsit!

Ezt kiabálta öreganyám délután! De csak így magában, az ágyban fekve! Azt hittem, baj van, de kiderült, hogy semmi gáz, csak a negyven éve halott szüleivel veszekszik. Aztán anyám megsúgta, hogy valójában ő is egy kóberes babakocsit szeretett volna gyerekkorában, de öreganyám baszott neki venni. Csak egy ilyen mezítlábas, olcsó verziót kapott, kóber nélkül. Most csendben gyűlölködnek tovább!