ez az egyik kedvenc gyilkosságjelenetem az Elephant című Alan Clarke filmből, mert tök jól néz ki ez a holdbéli angol táj, ahol ezek a néma fickók gyalogolnak, ráadásul marha jók a színek, a piros pufidzsekit pedig különösen karmolom, nem beszélve arról, hogy szerintem van valami költői ebben a lényegre törő megközelítésben, és speciel abban, ahogy a végén a hulla ott a ködben fekszik egyedül, amúgy az egész alkotás remek, mivelhogy kizárólag ilyen szótlan gyilkosságjelenetekből áll, meg ilyen hosszú sétákból elhagyatott strandokon meg koszlott külvárosi raktárakban, és kurva hangosan dörrennek benne a fegyverek, ráadásul össze-vissza negyven percig tart
-
almavarybabary likes this
-
csicskakep likes this
-
mengisztu posted this
