Lew Porter - Mister Jack and Missus Jill (1938)

Kurva jó szám! Legalábbis marhára fülbemászó! Arról szól, hogy menjünk fel a hegyre, és tegyünk úgy, hogy te vagy Jill én meg Jack vagyok, és aztán dumáljuk meg az esükövőt, meg ilyenek. Egyébként dúsan, ízléssel meghangszerelt produkció, és ilyen kedvesen kótyagos hangulatban döcög előre, de talán ennél is fontosabb, hogy csupa rokonszenves kis törpe adja elő! Elég bénán! Szerintem amúgy egy picit szívfacsaróan hangzik a szájukból ez a gügye, melankolikus dalocska, de ezzel együtt azért nagyon viccesek és cukik! Asszem a nagybőgővel szerencsétlenkedő bácsi a kedvencem, de például az is megejtően szép, amikor 0:44-től a pulton üldögélő vamp a szakállas fazonért izgul, hogy ne rontsa el a szöveget! 

Ez a film amúgy (a címe az, hogy The Terror of Tiny Town) teli van ilyen megejtő vagy éppen lenyűgöző pillanatokkal, kurva jól mutat benne például egy lovas üldözés a vadul meghajtott pónilovakkal, vagy a kőkemény bunyó a gyerekbútorok között! De igazán az tetszett, hogy ez a törpékkel eljátszott western azért a lehetőségekhez képest komolyan van gondolva (a négeres megoldás például elég gyenge lett), és itt egy tök izgalmas és drámai történet bontakozik ki két viszálykodó családról meg a köztük vergődő szerelmespárról. Ráadásul a főszereplő csaj egész kellemes (a Greta Garbo egy méteres verziójának tartott Yvonne Moray játssza, aki munchkin volt az Ózban, és még mindig él!), a záró akciójelenet pedig, amikor egy meggyújtott dinamitrúd felett bokszol a jó a gonosszal, szóval az semmivel sem kevésbé látványos és feszült, mint mittudomén a Hatosfogat vagy a Délidő fináléja!!! Viszont viccesebb.