tavaly megpróbáltam bepótolni a híres ozu jaszudzsiro munkásságát, mivel egy csomó jót hallottam róla, szóval hogy mindig bokamagasságban van a kamera, meg hogy ez az ún. spirituális filmművészet, szóval nekiültem a Toda testvérek (Todake no kyodai, 1941) című filmnek, ami papíron egy ilyen szelíd családi mozi, erre jön benne egy jelenet, azóta se bírom feledni, amiben a félig-meddig fogyatékosnak tűnő unoka szívélyes, meleg öleléssel beinvitálja a nagymamát a szobájába, hogy legyen olyan szíves, és találja már ki, mit lát a mikroszkópon keresztül, de az persze nem találja ki, erre a kölyök a fülébe ordítja, hogy EZ A TAKNYOM, MAMA! HAHAHAHA! Iszonyúan megrázó jelenet, azóta ez jut eszembe, ha valaki spirituális filmekről beszél