ezt olvastam hétvégén, mert egy csúcsértelmiségi ismerősöm kiírta a facebook-oldalára, hogy ez egy ún. fontos könyv, és én mindig is szerettem volna fontos könyveket olvasgatni, ez pedig szerencsére nem is volt túl hosszú, ráadásul volt benne néhány emlékezetes karakter is (mint például egy Császár nevű fazon, aki a bori táborban folyton azt ordibálta a menekülő zsidók után, miközben hajkurászta őket, hogy nyúl baszta anyámat, cigány baszta anyámat, stb. aztán a tábor végén jelezte, hogy zsidó viszont nem baszta az anyámat). Amúgy a könyv nagyon okos, és nyilván arról szól, hogy nem szabad elfelejteni a holokausztot, egészében pedig nagyon hiányoltam belőle a humort. 

Egyébként apám és anyám két-három éve összefutott György Péterrel a mester utcai Sparban, és apám odament hozzá köszönni, mivelhogy apám és György Péter padtársak voltak egykor az apáczaiban, de persze azóta eltelt száz év, és apámból alacsony, vidám, vidéki - és egyébként kicsit náci, de ez most mindegy - mérnök lett, György Péterből pedig György Péter, szóval odamegy az apám György Péterhez a sparban, hogy szia, meg hogy vagy, széles vigyor van az arcán, és persze György Péter nem ismeri meg, majd úgy tesz, mintha megismerte volna, de aztán fél perc alatt lekoptatja apámat, akit egyébként ez nem viselt meg nagyon, de anyám megtörten mesélte az esetet, és durván hánykolódott az ágyában éjszaka. Persze apám nyilván nem annyira emlékezetes jelenség, mint a holokauszt, de azért szerintem ez akkor sem volt valami szép dolog.